2015. március 1.

Nyugovó

Nomád volt csak,
azt hittem, szívtelen.
Mocskos kis szivárvány,
csalódás,
be nem teljesülés.
Mindig rosszkor jött,
hogy játszani kéne.
Emlékezni.
Nem tudtam fölvenni a fonalat,
amit hajába font a nap.
Búcsúzóul.
Hadd fájjon egy kicsit jobban,
hogy nem is létezett.

Fotó : Jantyik Tibor

2014. november 3.

Őrző

Csomópontok
oldhatatlan
kócos szálak
vezetnek
látlak
követem magam

Kapcsolat
kapcsoló
égi hatás
hatástalanít
felismerhetetlen
ismerőst

Félelem
hallgat bennem
kérdésem
háború
értelmetlen
kitüntetés

Rés a falon
szemedben szikra
robban
ősök beomlott
sírjára
a jövőm

Fotó: Danszki Fruzsina Klára

2013. május 24.

Pókasszony

Ide-oda bolyongok,
éhesek a porontyok.
Utamat, ha elállod,
ragacsos lesz halálod.

Napról napra bejárom,
körbe-körbe magányom,
helyemet nem találom,
örök törvény a rácsom. 

Hová tettem az eszem?
Szálon függ az életem!
Keresem hű kedvesem,
szőjön hidat lelkemen.

Keserűség vihara 
cseppekben hull nyakamba.
Körülvesz a csönd fala…
Jé, egy kristálypalota!

2012. január 7.

Tekintet

Kicsiny szívemben, nézd, piros kincs ragyog!
Mondatom végét már magára hagyod.
Tudássá tenném a jót! Bízó, szép szavakat kapok?
Hová is gondoltam, én csak egy lány vagyok.
Nem kellesz! Szóért szerelmet másnak adok!
Jaj, de fáj! Ha megölelsz, még erőre kapok!
Megszülöm gyermekem, ha nem tanulhatok.
Szívem már meddő, de látod, anya vagyok?!
Fölfeszítem magam korhadt életfádra,
megváltom világod, igaz harcos vagyok!
Ostoba kínhalál, véremben másokra mosok.

De hiába burkoltad felhőkbe szép Napod,
Hiába nevelted árnyékban magzatod,
Hiába lettem az, amit nem tudok,
Apák sorsától nem véd meg haragod.

Ha életed fényét másoknak adod,
Ha világod már kevés, utadat elunod,
Ha láthatatlan lányod örökre itthagyod,
Tükrömben akkor is tekinteted ragyog!

Tükörkép

2011. január 27.

Szívcsend

A dologtalan démon sietve távozik.
Vállát nyakába húzza a hóesés.
Zsebre dugott keze jólesőn tapintja
a birtoklás didergő kulcsait.
Benyit kipárnázott életébe:
minden a helyén, jól tartott irány.
Kabátjáról leveri a zord időt,
de otthona melege már nem olvasztja föl
a középkorúság derét.
Átvág a puhára lépő csenden,
feladat után néz, új dologba kezd...
S egy szívben halkan megszületik
az évek méhébe rejtett, kőkemény
megbocsátás.

2011. január 6.

Boldogasszony

Testembe csókolt, édes remény,
Nehéz szülés, kegyetlen kegyelem.
Ne adjátok, nők a csodákat!

Fotó - Isabelle Chauvel